A fonalak többek, mint alapanyagok. Minden szálban ott van egy történet, amit a kezünk és a
szívünk együtt sző tovább.
A fonalak világa számomra egy külön kis univerzum — tele színekkel, tapintásokkal és
hangulatokkal. Minden fonaltípus más érzést kelt, más emléket hoz elő, és más hangulatot ad az
alkotásnak.
A pamutfonal számomra mindig a tavaszt idézi. Könnyű, friss és természetes, mint az első
napsugarak a hideg tél után. Szeretem, ahogy lágyan simul a kézbe, és ahogy a színei életet
lehelnek minden mintába. A pamutból készült darabok légiesek, tiszták, és valahogy mindig
frissességet visznek a napba.
A gyapjú egészen más világ. Melegséget, biztonságot és otthonosságot áraszt. Érződik rajta a
természet ereje és az évszázados hagyomány, amit magában hordoz. Egy gyapjúsál, pulóver
vagy takaró olyan, mint egy puha ölelés — körbevesz és megnyugtat.
A lenfonal elegáns és visszafogott. Tapintása hűvös, mégis természetes. Van benne valami
tartás, amitől minden belőle készült darab különleges lesz. A len időtálló, szilárd és letisztult —
egyszerre természetes és elegáns.
A mohair a puhaság és könnyedség megtestesítője. Lágy, pillekönnyű szálaiból szinte lebegő
darabok születnek. Szeretem benne, ahogy a fény finoman megtörik rajta, és ahogy melegséget
ad anélkül, hogy nehézzé válna. Egy mohair kendő vagy pulóver olyan, mintha a levegőt
viselnénk magunkon — könnyű, puha, mégis meleg.
Selyem
A selyem a fonalak királynője. Tapintása hűvös és selymes, fénye természetes és különleges. A
selyemszálban ott a kifinomultság és az elegancia, amit semmi más anyag nem tud visszaadni.
Ha selyemmel dolgozom, mindig érzem, hogy valami nemes és időtálló születik. A selyem
nemcsak szép, hanem erős is — olyan anyag, amely egyszerre luxus és természetesség.
Szeretem a kevert szálakat is — a pamut és viszkóz, vagy a gyapjú és akril kombinációit —, mert
új tulajdonságokat hoznak létre: könnyebben kezelhetők, lágyabbak, mégis megőrzik az eredeti
anyag szépségét és természetességét.
A fonalakban nemcsak anyagot látok, hanem érzéseket és hangulatokat. A pamutban a tavasz
frissességét, a gyapjúban a tél melegét, a lenben a nyár fényét és nyugalmát, a mohairben a
finomság és a lebegő könnyedség érzetét, a selyemben pedig az elegancia, a fény és a finomság
örök harmóniáját.
Minden fonal másképp szólít meg bennünket — van, amelyik pihenésre hív, van, amelyik
alkotásra ösztönöz. De mindegyikben ott van a kézimunka varázsa: a ritmus, a nyugalom és az
öröm, amit csak az ismer, aki valaha a kezébe vett egy gombolyagot.
A fonalak világa ezért különleges számomra. Nemcsak munkát, hanem örömöt, békét és
inspirációt ad — nap mint nap.